Magdának van egy lánya. Sajna nem adatott meg neki több gyerek, ezt az egy szem lányt viszont megáldotta a Jóisten annyi ésszel, hogy amint tehette elhúzott a bús picsába, anyukától minél messzebb… Szóval ő már egyszer megpróbált öngyilkos is lenni, ennyire figyelt rá az anyja. Nem ítélek, előtte állok én is, habár mindent meg fogok tenni, hogy az én gyerekem ne érezze magát fölöslegesnek, és ne akarja eldobni az életét.
Dezső a detox után próbált foggal-körömmel és a kezdeti lángolás idei mennyiségű szexszel visszatartani, meg bizonygatni, hogy á, neki nem kell a pia, szóval az átkufircolt délutánt követően feltettem a kérdést: mikor csúszott ki a lába alól a talaj?
Volt az utcánk sarkán egy hatalmas ház. Gazdagék laktak benne, két autóval, két gyerekkel. Anyám úgy tanított, hogy ha valaki háromszor nem fogadja a köszönésem, negyedszer már ne köszönjek. Na, a gazdag, nagyképű szomszéd bizony nem fogadta…
Évekkel, és három gyerekkel később egy gebe fickó, aki többnyire a közvetlen szomszédban csövezett, akkorát köszönt nekem a sarki ház tetejéről, hogy csak lestem: Ez meg ki a frász. El sem akartam hinni, mikor a szomszéd mondta, hogy az az övé. De, tényleg ő ugyanaz az ember, csak nagyon megviselte a sors. Elhagyta a neje, vitt mindent, bla-bla.
Most bevallotta, hogy nem akkor dőlt össze az élete, hanem mikor az anyukája meghalt. „Onnantól nem találtam helyem, nem volt többé otthonom”
És én barom, szerelmes állat, akkor azt mondtam: Ha lejössz velem, tiszta lappal kezdhetsz. Ott senki nem ismer, de csak egymásra számíthatunk. És a lelkére kötöttem, hogy Magdának meg ne említse ezt a dolgot. Akkor már sejtettem, mint macska az esőt, hogy ha a nővére megneszeli a mi szökésünket, bizony keresztbe tesz. És így is lett. Nem tudom, mikor, vagy hogy, de megtudta. És rászállt Dezsőre. Elhalmozza iskolával, ajándékokkal, lekötelezi, csak játszhassa az anyucit. Igen, ő gyerekként kezelt bennünket, Dezső meg élvezte is ezt. Soha nem a saját erejéből kapaszkodott ki abból a gödörből, amibe a saját hülyesége miatt került. Magda ott volt, és segített. De csak mert én is ott voltam, és értelmét látta.
A kezdetekkor mi sokat beszéltünk, mára annyira sem méltat, hogy azért felhívjon, a lakásba meg se próbáljak bemenni. Lecserélte még aznap a zárat, ahogy eljöttem. Ebben úgy vélem, Dezső folyamatos hazugságai jelentős szerepet foglalnak el, mert azt hiszem ő az utóbbi időben folyamatosan rám kente, hogy miattam ideges, meg feszült, holott a pia megvonás volt az igazi ok.
Magdával hamarosan elszámolunk, és akkor, az utolsó nap ki fogok neki tálalni. Kíváncsi vagyok, Dezső mikor un rá a szigorított felügyeletre, mert Magda most ugyan mindent a segge alá tesz, de sajna ő olyan, hogy a segítségért elvárja a teljes hatalmat az életed felett. Ha nem úgy csinálod, ahogy ő elképzelte, akkor viszlát, és csinálj amit akarsz. Dezső pedig még szerinte sem szereti ha irányítgatják, ezt velem is figyelmeztetőleg közölte.
A drága azt ígérte, hogy jön utánam. Meg fog keresni, lejön hozzám, bízzak benne. Majdnem felröhögtem a telefonba. Bízni benne??? Csak annyit mondtam: Hát, ugye majd győzzelek várni?
Igazából igenis várom, hogy leegye hozzám a fene. Mert akkor szépen elmondom neki, amit most nem tudok: hogy a nővére hamarosan, vagy legalábbis jóval előttem beadja a kulcsot, és ha őt eltemette, ki marad neki, aki istápolja? Mert az iránta érzett szerelem, vonzódás, és minden halványulni kezdett. Mire hozzám ér, a helye már be lesz töltve a szívemben, és akkor majd bánhatja. Mert nálam csak az anyja szerette jobban.
Kommentek
Kommenteléshez kérlek, jelentkezz be: