Ezt a naplót azért kezdtem, hogy ne pattanjon el bennem valami, ami most annyira feszíti a mellkasom. Túl kell élnem, át kell vészelnem, mert most valami iszonyat rossz. Azt hittem, pár nap, és jobb lesz, de nem az. Öt hét még egy városban, aztán jó száz kilométerre kerülök a közeléből. Azt mondta, utánam jön majd. Másnap már meg sem ismert az utcán, telefoncseréje volt, új kártya, és ő tovább lépett. Én meg itt fetrengek az önsajnálatban, és azon kattogok, mit rontottam el? Miért ismétlődött meg az, ami a férjemmel? Én voltam gyáva nyúl, és meg kellett tanulnom, hogy soha, senkit ne engedjek beleszólni a kettőnk dolgába? Ez lenne a lecke? Ha igen, megtanultam egy életre…
Kommentek